Megint verik a lármafát. Most, a nép közellenségévé kikiáltott parlagfű, a papírnyár és az összes virágzó fa levegőben szálldogáló virágpora ellen kongatják a harangokat. Az asztma, allergia rohamos terjedéséért a szerencsétlen parlagfüvet teszik meg egyes számú közellenségnek, s riogatják vele a lakosokat. Tudom, borzasztó a kivörösödött, könnyező szemű, orrfúvásban szenvedők látványa, de!

Ha jól belegondolunk, akkor a teremtő globálisan teremtette meg ezt a világot virágporostól, poratkástól, fástól-bokrostól és emberestől együtt. Érdekes, hogy évezredeken át nem is hallottunk allergiáról. Szépen együtt éltünk az allergénekkel, amit hangsúlyozok: időtlen idők óta szimbiózisban él velünk, a természet koronának kikiáltott környezet és önpusztító lényekkel.

Miért van az, hogy egyeseknek semmi köze az asztmához, allergiához? Velem együtt, szemtelenül jövünk-megyünk, szívjuk a gaz virágport, az autók bűzét, a politika és média mocskát magunkba, mint az anyatejet, s mégsem tüsszengetünk?
Miért van az, hogy sokan már csecsemőkorban elkezdik asztmás, allergiás rohamaikat, s életük végéig szenvednek ebben a népbetegségben?

Megmondom miért:
Ha szomatikusan nézzük a dolgokat, akkor az A vércsoportúak alkatilag egyenesen a stresszre hajlamosak, s a stresszhelyzetek váltanak ki belőlük allergiás rohamokat. A B vércsoportúak viszont az elfogyasztott táplálék által válnak hajlamossá az allergiára. Az AB vér-csoportúaknak olyan magas az immuntoleranciája, hogy a leginkább környezet és stressz-tűrők, és kétszeres mennyiségű antitest áll rendelkezésükre az allergének legyőzősére.

Fizikálisan a pollenek, porban található lektinek, kölcsönhatásba lépnek belégzéskor a szervezet antitesteivel, amik a hisztamin felszabadítása mellett más kémiai allergéneket is kibocsátanak (kinineket), amik a garat nyálkahártyának vizenyőjét, a tüdő hörgőcskéinek görcsét, orr nyálkahártya és a szem könnyezését váltják ki.

Akinek pechje van, az A vagy B vércsoportú és messzire kerülnie kell a stresszhelyzeteket, allergiás reakciót kiváltó étkeket. Lásd: PETER D’ADAMO: Az ABO terv.Az utóbbi tíz évben a nyugodt, tespedt életmódból hirtelen a vadkapitalizmus és az új korszellem számos kihívása zúdult a magyar társadalom nyakába. Ezt a kevésbé stressztűrők pánikkal, stresszel, depressziós rohamokkal élik meg, s ezt az élethelyzetet kiárasztják családjukra és környezetükre is.

Egyes jóslások szerint, pár éven belül a lakosság 70-80%-a fog allergiában szenvedni. Már most 2 milliónyira saccolják az allergiások számát. Az ötvenes évek elején városunkban a 10 tantermes iskola és az L épületek közötti, jó kilométeres területet összefüggő parlagfű erdő borította. Csapásokat vágva, bele, jártunk a parlagfűtengeren át, az utat lerövidítve, a suliba. A városban gyorsan növő több ezer papírnyárfa ontotta a pollent tartalmazó vattát.

Mi, akkor még hírből sem ismertük az allergia, asztma fogalmát. Boldog együgyűségben építettük a Rákosi apánk által ígért kommunizmust. És most, a nagy szabadság létbizonytalansággal, munkanélküliséggel, a megélhetési bűnözéssel, kiszorítósdival, médiamérgezéssel önt nyakon bennünket. Ha mindenki esze, munkabírása, leleményessége szerint megtalálja a neki kijelölt helyét a világban, akkor kizárva magunkból a stresszt, elfeledhetjük az allergia rémét.

Ha megteremtjük a belső és külső egyensúlyt, ha elkerüljük a konfliktushelyzeteket, s nem akarunk mással olyat tenni, amit magunknak nem kívánunk, akkor békességben élhetünk a külvilággal, és nem kell kampányszerűen százával csokorba kötve kihuzigálni a szerencsétlen parlagfüvet. A parlagfű és a virágzó fák teszik a dolgukat: mézelő méheknek adnak alapanyagot. Ők nem bántanak bennünket, csak figyelmeztetnek rá, hogy valamit nem jól teszünk, letértünk a számunkra kijelölt helyes útról.

És mi erre a reakciónk? A jó szándékot a növényzet kiirtásával toroljuk meg. A parlagfű után majd allergének híján kialakul a rezisztencia jelenség válfaja, és az eddigi allergének helyét a gyümölcsfák, a bodza, a kerti virágok pora veszi át, és ha szépen sorjában kiirtogatunk minden növényzetet, nem lesz a méheknek mézelő legelő, nem lesz méz, nem lesznek gyümölcsök, aztán a búzára is sor kerül, nem lesz kenyér, de az allergia az marad. Majd a kipusztított növényi allergének híján egymásban keressük allergiánk okát, és az ősi elfojtott gyűlölet az emberiség kiirtásához fog vezetni.
Éppen ezért a nótával szólva: „Ne vágj ki minden fát!…”

2000 július Bogumil