Őseink feldolgozatlan traumáit megörököljük és meghatározza az életünket

Nem csak a külső adottságainkat és a belső tulajdonságainkat örököljük meg felmenőinktől, hanem a feldolgozatlan traumákat is, ami nagyban befolyásolja érzelmi világunka, közérzetünket, mindennapi életünket. Olyan traumákat tárolunk a tudatalattinkban, amiket valójában nem mi éltünk át.

Először a gyermekeimen vettem észre, hogy nem indokolt az a reakció és érzelemkitörés, amit egy adott szituációra reagálnak. Túlságosan félnek, indokolatlan bizalmatlanságot támasztanak velem szemben, vagy az apukájukkal szemben, vagy akárkivel szemben, még a világgal szemben is. Olyan dolgoktól félnek, amire nincs magyarázat. Saját életünkből nem meríthettek példát, mert ugyan előfordultak traumatizáló események, de olyan mérvű nem, ami ezt indokolná.

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ez honnan jön bennük? Megkérdeztem tőlük, hogy valójában mitől félnek és olyan válaszokat adtak, amire nem számítottam.

Elkezdtem kutatni. Körbekérdeztem a családot és rájöttem, hogy minden témában akad valaki, aki hasonló félelmekkel küzd, vagy küzdött az őseink között. Nekem még szerencsére él a nagymamám és nagyon sok mindent elmesél, hogy mi történt régen az őseinkkel.

Ezek a félelmek többségében nem is a mi félelmeink. Valami nagyobb traumát éltek meg az őseink, amire volt bőven lehetőségük. Viszont a mi életünkben már javarészt nincsenek ilyen események. Olyan erős érzelmi állapottal éljük meg a jelenben a kisebb drámáinkat, mintha valami óriási trauma lenne. Olyan traumák tüneteit mutatjuk és érzékeljük magunkon, amelyeket nem is mi éltünk meg, hanem az őseink. Felmenőink feldolgozatlan traumái bennünket kínoznak.

A klienseimmel való munka során sokszor tapasztalom, hogy olyan eseményektől félnek, amelyek nem a saját életükben történtek meg.

És most akkor joggal lehet feltenni a kérdést. Oké, de most mit kezdjek ezzel? Megörököltem, mint a szemem színét, tehát ettől nem tudok megszabadulni! Vagy mégis? De akkor hogyan tudunk ettől megszabadulni?

Erre ma már számtalan módszer létezik, viszont a legelső lépés mindig egy kérdéssel kezdődik. Hagyom tovább, hogy az őseim traumái határozzák meg az életemet, vagy végre élem a saját életemet? Hogyan tudok változtatni? Hogyan tudom elengedni a tudatalatt tárolt traumákat, amiket nem is én éltem át, hanem valamelyik felmenőm?

Ezekkel a kérdésekkel, már elindítasz egy folyamatot. Felmerült a kérdés benned és jön rá a válasz. Ezekkel a kérdésekkel döntöttél arról, hogy már mit nem szeretnél. Van egy nagyon fontos kérdés, aminek a feltevéséhez nagyon nagy bátorság kell. “Mitől félek valójában?” Lehet, hogy olyan abszurd válasz jön, amire azt mondod, hogy ez hülyeség, mert nem találkoztál az életedben ilyennel. De valamelyik Ősöd igen! Mivel az őseinktől örökölhettük a félelmeinket, ezért nem biztos, hogy te találkoztál vele. 

Azzal, hogy meglátjuk az igazi félelmet rájövünk, hogy ez már nem is aktuális a mi életünkben és ezzel együtt eltűnik, mert megláttuk, hogy ez nem is a mi félelmünk. 

Ha már idáig eljutottál ezen sorok olvasásában, az azt jelenti, hogy érzed az ebben rejlő igazságot és már készen vagy arra, hogy ne az őseid traumái határozzák meg az életedet. Tedd fel a kérdést és jönni fog a válasz. Lehet, hogy valamilyen írás formájában, vagy valaki kimondja neked, de az is lehet, hogy csak jön egy sugallat. Bármilyen formában jöhet, de az biztos, hogy jönni fog a válasz. Tedd fel a kérdést és légy nyitott a válaszokra.